Judith Leiber táskáit könnyű felismerni egy állat körvonaláról vagy a kristályok sűrű csillogásáról. Az új Brilliant by Design kötet azonban a tárgyak mögötti alkotói és üzleti döntésekhez is közelebb visz. A Yale University Press amerikai kiadása október 27-én jelent meg; a szerzővel, Bridget Kerrrel október 29-én közölt beszélgetést a Town & Country. Az interjú egyik érdemi iránya az, hogyan használhatók a korabeli magazinhirdetések tervezőtörténeti forrásként.
A kiadói adatok szerint a The Handbags of Judith Leiber alcímű könyv 208 oldalas, 140 színes illusztrációval. Több mint száz táskát és kiegészítőt, valamint korábban nem publikált archív fényképeket mutat be. Kerr életrajzi munkáját Annie Carlano és Hilary Davidson tanulmányai egészítik ki, az utószót Olympia Le-Tan tervező jegyzi. A brit Yale-oldal november 10-i megjelenést közöl, ezért a két piac dátumát nem érdemes összemosni.
A magyar kapcsolat a pálya alapja: Leiber Pető Juditként született Budapesten 1921-ben, és a magyar táskakészítő szakmában tanulta meg a mesterséget. Saját vállalkozását később, 1963-ban alapította New Yorkban. Ez a szakmai eredet segít másként nézni a látványos estélyi darabokat. Egy merev falú minaudière esetében a külső alak mellett a nyitás, a záródás és a belső tér aránya is tervezési feladat.
Kerr a Town & Country saját interjújában a magazin régi reklámjait különösen értékes kutatási anyagként tárgyalja. Ezek nemcsak azt mutatják meg, melyik táska mikor került a nyilvánosság elé. A képek azt is elárulják, milyen környezetben és milyen vásárlónak szánt tárgyként jelenítették meg. A szerző ezt Leiber üzleti érzékével kapcsolja össze. A csillogás mellett tehát a megfelelő közönség megtalálása is része a történetnek.
A könyvhöz kapcsolódó Mint Museum-kiállítás tárgyadatai jó ellenpontot kínálnak az általános márkaképhez. Az 1994 körüli, felemelt mancsú fekete macskatáska aranyozott sárgarézből, bőrből, Swarovski-kristályokból és féldrágakő kabosonokból áll. A forma játékos, az anyagok együttese viszont réteges szerkezetet feltételez. Szerkesztőségi olvasatunkban a tárgy éppen attól érdekes, hogy egy ékszer látványát egy tárolásra szolgáló eszköz feladatával kell összeegyeztetnie.
A múzeum anyaga a személyes tervezői munkát és a későbbi márkatörténetet is megkülönbözteti. A tárlaton látható, 2013 körüli rózsaszín telefontáska például Judith Leiber, Inc. megjelöléssel szerepel. Egy ilyen dátum nem írható automatikusan a tervező saját kezének vagy aktív alkotói korszakának számlájára. A pontos szerzőség legalább annyira fontos, mint egy látványos tárgynév.
Itthon a könyv legérdekesebb ígérete az, hogy a magyar származás hangsúlyozásán túl a dokumentálható tervezői teljesítményhez ad kapaszkodókat. Nem kell gyűjtőnek lenni ahhoz, hogy a zár, a fémváz vagy egy reklám kompozíciója szakmai kérdéssé váljon. A következő lépés az archív tárgy és a róla készült kép együttes olvasása: hogyan lett egy kicsi táskából felismerhető kulturális jel?
Kapcsolódó: Judith Leiber budapesti mesterségbeli gyökerei.
