A Csillaghegyi Közösségi Házban november 6-án nyílt meg Detre Mikolt Szálról szálra, összeszőve múlt és jelen című kiállítása. A tárlat 2027. január 13-ig látogatható, hétköznap ingyenesen, hétvégén pedig az intézmény programjaihoz igazodva. A bemutatott munkák között népi ihletésű kézi szövésű stólák, asztalterítők, kilimszőnyegek, faliképek, ipari gyártásban készült tervezői kelmék és gyapjúékszerek szerepelnek.
A szövés itt nem nosztalgia
A cím pontosan jelzi a kiállítás módszerét. Detre nem úgy használja a hagyományt, mint változatlan mintakönyvet, hanem szerkezeti tudásként. A vetülék és a láncfonal rendje, a gyapjú tapintása, a csíkok ritmusa és a színek egymásra hatása adja azt az alapot, amelyből új tárgyak születnek. Ettől a népi ihletés nem díszítő címke, hanem a forma működését meghatározó rendszer.
A Hagyományok Háza alkotói profilja szerint Detre Mikolt kézműves műhelyekből indult, később tanított, és a Nyitott Műhely munkájában is részt vett. A Csillaghegyi Közösségi Házban gyapjúszövő csoportot vezet. Ez a háttér segít megérteni, miért kerül egymás mellé a kiállításon egy kézzel készült falikárpit és egy tervezői minta alapján gyártott kelme. Nem értékrangsor áll közöttük, hanem léptékváltás.
A hagyomány akkor marad élő, ha az alkotó nemcsak őrzi a technikát, hanem új feladatot is ad neki.
A tárgytól a viselhető részletig
A stóla és a gyapjúékszer közvetlenül a testhez kapcsolja a szövött felületet. Itt különösen fontos a sűrűség, a súly és a szél viselkedése, mert ezek döntik el, hogy egy szép textil hordható-e. A kilim és a falikép ezzel szemben nagyobb felületen engedi működni a ritmust. Az ipari kelme pedig azt mutatja, hogyan fordítható le a kézi gondolkodás ismételhető gyártási rendszerre.
A budapesti látogatónak a kiállítás kézzelfogható összehasonlítást kínál. Közelről meg lehet figyelni, hogyan változik ugyanaz a szín különböző fonalak között, milyen nyomot hagy a kézi munka, és mely részletek őrződnek meg sorozatgyártásban. Ez több egyszerű látványnál: segítség a textil minőségének olvasásához.
Érdemes a hátoldalakat, szegélyeket és találkozási pontokat is nézni, ahol a kivitelezés döntései gyakran jobban látszanak, mint a kész motívumon. A feszes vagy lazább szövés, a fonalváltás és a felület hibának tűnő egyenetlensége információt ad arról, milyen kéz és milyen eszköz dolgozott az anyagon.
Ingyenes találkozás egy hosszú pályával
A tárlatot Pintér Piroska nyitotta meg, az esthez vetített képes beszélgetés kapcsolódott. Aki később érkezik, a kész művek alapján követheti végig az alkotói pálya fő kérdését: miként lehet a közösségben tanult technikát személyes formává alakítani. A Mátyás király út 11-15. alatt látható kiállítás január közepéig ad időt erre. A következő lépés az, hogy a látogató ne csak mintát, hanem anyagot, munkát és döntést is lásson a felületek mögött.
