Október 29-ig látogatható Hegedűs Andrea Térhatások című önálló kiállítása az Óbudai Múzeum Goldberger Textilipari Gyűjteményében. A METU Divat- és Textil Tanszékének docense Őri-Kiss Botond zeneszerzővel és sound designerrel együtt hozta létre a fényt, hangot és üvegtextilt összekapcsoló installációkat. A tárlat most azért időszerű, mert az utolsó hétbe érkezett, a finisszázst október 29-én 17 órától tartják.
Textil, amely nem omlik a testre
Hegedűs saját fejlesztésű üvegtextiljeiben textíliát helyez laminált üvegrétegek közé. A puha anyag így elveszíti megszokott mozgását, miközben a szövés, a szálirány és az áttetszőség megmarad. Ez a feszültség divatszakmai szemmel is izgalmas: a ruhában a textil a testhez és a gravitációhoz igazodik, itt viszont az üveg rögzíti a redőt, a levegőt és a fényt.
A helyspecifikus munkák a Goldberger gyűjtemény ipartörténeti környezetében külön jelentést kapnak. A múzeum a magyar textilnyomás és gyártás emlékeit őrzi, Hegedűs pedig nem gyártási mintát ismétel, hanem az anyag érzékelését változtatja meg. A látogató egyszerre nézi a felületet és azt, ahogyan a fény átjut rajta. Őri-Kiss Botond zenei textúrái ehhez időt adnak: a mű nem egyetlen nézőpontból olvasható.
Az üvegtextil akkor válik többé technikai bravúrnál, amikor a merevség és a lágyság egyszerre marad látható.
Mit érdemes figyelni a térben
Közelről a laminálás határát, a bezárt szálak rajzát és az üveg széleit érdemes megnézni. Távolabbról az derül ki, hogyan osztja fel az installáció a termet, és változik-e a munka, amikor a látogató mozog. A hangnál nem illusztrációt kell keresni. Inkább azt, hogy a ritmus gyorsítja vagy lassítja a felület olvasását.
Hegedűs 2025-ben megkapta az Év Textilművésze elismerést, de a mostani tárlatot nem érdemes egy díj utóéleteként kezelni. A fontosabb állítás az, hogy a textiltervezés határa nem ér véget a ruhánál vagy a lakástextilnél. Anyagkutatás, belsőépítészeti gondolkodás és hang együtt is alkothat textilalapú munkát.
A divatban használt merevítések általában rejtve maradnak: közbélés, halcsont vagy ragasztott réteg tartja a formát. Hegedűs munkája ezzel szemben láthatóvá teszi a tartószerkezetet, sőt maga az üveg válik a kép részévé. Ez tervezőként arra figyelmeztet, hogy a konstrukció nem feltétlenül háttérmunka. Ha az anyagkapcsolat elég pontos, a technológia is lehet esztétikai állítás, feltéve hogy nem takarja el a textil saját rajzát.
A történeti gyűjtemény közelsége ráadásul összehasonlítást kínál kézi minta, ipari sokszorosítás és kortárs egyedi installáció között.
A finisszázson az alkotó tárlatvezetése és Őri-Kiss Botond élő zenei programja segít közelebb kerülni a technikához. Regisztráció nem szükséges. Aki tervezőként érkezik, annak a kiállítás gyakorlati kérdést hagy: melyik anyagtulajdonságot tekintjük adottnak, és mi történik, ha éppen azt fordítjuk az ellenkezőjére?
