A divat és a balett találkozása könnyen megállhat egy szép ruhánál. A New York City Ballet október 1-jei Fall Fashion Galáján Simone Rocha jelmezeinek ennél nehezebb feladat jutott: Justin Peck Mirror/Sky című új pas de deux-jében a ruhának együtt kellett lélegeznie a táncosokkal. A Vogue és a Harper’s Bazaar október 2-án számolt be a bemutatóról, a szezon hivatalos programját pedig a Blavatnik Family Foundation közleménye erősítette meg.
A rózsa nem maradhat síkban
A duettet Tiler Peck és Roman Mejia táncolta Gabriel Kahane zenéjére, amely Stevie Nicks Landslide című dalából indult ki. Rocha kézzel festett vörös rózsákat vitt a testhez simuló, testszínű alapokra. A megoldás azért működik másképp színpadon, mint egy kifutón, mert a minta folyamatosan torzul. Egy emelésnél megnyúlik, fordulatnál eltűnik, majd a következő pillanatban új helyen bukkan fel.
A csipkeszegély, a fűzőre emlékeztető zárás és a lábvonal mellől kitörő tüll a tervező ismert romantikus nyelvét hozta, de a díszítést vissza kellett fogni. A túl sok anyag elrejtené a csípő és a térd munkáját, a nehéz applikáció pedig megváltoztatná az egyensúlyt. A jelmez ezért nem kicsinyített estélyi ruha, hanem mozgásra újraszerkesztett Rocha-sziluett.
A jó balettjelmez nem követi a táncost, hanem láthatóvá teszi azt az erőt, amely már benne van a mozdulatban.
Miért más tervezői feladat ez
Egy kifutóruhát néhány perces, többnyire előre irányuló járásban látunk. A balettjelmez ugrik, fordul, a földhöz ér és egy másik testtel kerül kapcsolatba. A varrásoknak nemcsak szépeknek, hanem rugalmasnak kell lenniük. A rögzítés nem nyílhat ki partneremelés közben, a tüll nem akadályozhatja a kezet, a festék pedig nem merevítheti meg a felületet.
Rocha szempontjából a projekt azért különösen találó, mert munkáiban régóta jelen van az ártatlanság és az erő közötti feszültség. A vörös rózsa egyszerre sebezhető kép és erős jel. A testszínű alap közel hozza a motívumot a bőrhöz, miközben a fűzés emlékeztet arra, hogy a ruházat formálja és korlátozza is a testet.
Mit tanulhat ebből a divat
A magyar tervezők és jelmezműhelyek számára a legfontosabb tanulság a próbafolyamat. Mozgó ruhát nem lehet kizárólag álló próbababán befejezni. A táncosnak guggolnia, fordulnia, emelnie és izzadnia kell benne, mert csak így derül ki, hol húz a varrás, hol csúszik el egy pánt, és mit lát a néző távolról.
A hétköznapi ruhatár számára is van következtetés. Egy romantikus részlet akkor használható, ha nem akadályozza a testet. A tüll szegély ne érjen olyan helyre, ahol a táska folyamatosan dörzsöli. A fűzés legyen valóban állítható, ne csak dekoráció. A kézzel festett felülethez pedig tartozzon kezelési útmutató.
A gala vörös szőnyegén megjelent hírességek könnyen elvihették volna a figyelmet a színpadról. A jelmezek igazi értéke azonban nem a vendéglistában, hanem az együttműködésben rejlik. Koreográfus, táncos, szabász, festő és tervező ugyanazt a mozdulatot nézi, de mindegyik más problémát lát benne.
Mirror/Sky egyetlen pas de deux, mégis pontos példája annak, hogyan válhat a divattervező kézjegye színházi eszközzé. Rocha nem egyszerűen rózsákat helyezett a balettre. Azt vizsgálta meg, hogyan tud a rózsa együtt fordulni, feszülni és elcsendesedni a testtel.
