A Budapesti Művelődési Központ október 21-én mutatja be az Öko-művészet a Z generáció szemével című pályázat legjobb munkáit. A KULT7-ben 16 órakor kezdődő, regisztrációhoz kötött ingyenes esemény egyszerre divatbemutató és kiállításmegnyitó. A középiskolás alkotók idei feladata a fesztiválszett újragondolása volt természetes anyagokkal, hulladékcsökkentéssel és már meglévő anyagok átalakításával.

A szervező tájékoztatása szerint a pályázat országos hatókörű, képző- és iparművészeti középiskolák diákjait szólította meg. A bemutatón a zsűri három díjazottat és egy különdíjast választ. A rendezvényt Makány Márta divattervező és Balázs Viola mintatervező nyitja meg.

A fesztiválruha jó stresszteszt

A fesztiválszett azért érdekes feladat, mert egyszerre kell látványosnak, mozgathatónak és időjáráshoz alkalmazkodónak lennie. Egy erős pályamunka nem attól ökologikus, hogy zöld színű vagy növénymotívumot visel. A hitelességet az anyag eredete, a szabás hulladéka, a szétszedhetőség, a javíthatóság és a későbbi használat adja.

A maradékanyagból készült részlet akkor jelent valódi tervezői döntést, ha a szerkezetet is befolyásolja. Egy korlátozott méretű textildarab például aszimmetrikus szabásvonalat, foltszerű felépítést vagy moduláris csatlakozást kívánhat. A régi ruhából kibontott cipzár, gomb vagy pánt nem puszta dekoráció, hanem a tárgy előző életének bizonyítéka lehet.

A fenntartható megoldás ott válik divattá, ahol az anyagi korlát új formát kényszerít ki.

Mit érdemes nézni a kifutón

Az első kérdés az, hogy a ruhán látszik-e az anyaggal végzett munka. A második, hogy a sziluett mozgás közben is működik-e. A harmadik, hogy a koncepció túléli-e az egyetlen bemutatót. Egy fesztiválruha akkor igazán erős, ha a kabát, a táska vagy a felső később külön is hordható, illetve egyszerűen javítható.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség elemzése szerint az uniós textilfogyasztás a környezeti és éghajlati terhelés öt legnagyobb háztartási fogyasztási kategóriája közé tartozik. A közös európai irány ezért a hosszabb használat, az újrahasználat, a javítás és az újrafeldolgozás felé mutat. Egy diákpályázat nem oldja meg a rendszer egészét, de képes megmutatni, hogy ezek a fogalmak milyen szabásvonalban, anyagkapcsolatban vagy rögzítésben ölthetnek testet.

A magyar divatszakma számára a fiatal alkotók bemutatója több mint iskolai esemény. Itt látszik, melyik megoldás működik valódi testen és mozgásban, és melyik marad csak jó szándékú magyarázat. A zsűri döntéseinél ezért nemcsak az első benyomás, hanem az anyaghasználat következetessége és a darab lehetséges második élete is fontos.

Az október 21-i program végén érdemes nem csupán a díjazottakat megjegyezni. A legizgalmasabb részlet talán egy áthelyezhető zseb, egy szétszedhető réteg vagy egy látható javítás lesz. Ezekből a kicsi, pontos döntésekből épülhet fel a következő generáció hitelesebb divatnyelve.

A közönség számára ez jó alkalom a kérdezésre is. A tervezői címke mögött érdemes megtudni, honnan jött az anyag, mi tartja össze a szerkezetet, hogyan tisztítható a ruha, és melyik része javítható. A válaszok sokszor többet mondanak a fenntarthatóságról, mint a kész látvány.

Források