A döntés is tervezési anyag
A Kering október 7-én tette közzé a Governance for Tomorrow kutatási program új állomását. A luxuscsoport és a London College of Fashion Centre for Sustainable Fashion közös, hároméves munkája nem egy új textilszálat vagy gyártási technológiát vizsgál. Azt kérdezi, kiknek a hangja jut el a vezetői asztalig, és milyen időtáv alapján születik üzleti döntés.
A program szeptember 29-én a londoni Barbican Conservatoryban hozott össze kutatókat, iparági szereplőket, alkotókat és döntéshozókat. A Kering közleménye ezt félidős állomásként írja le. A London College of Fashion saját beszámolója szerint a kutatás célja olyan irányítási modellek vizsgálata, amelyek az emberek, a természet és a hosszú távú következmények szempontját is beemelik.
Több mint anyaglista
A fenntarthatósági kommunikáció gyakran egyetlen termék tulajdonságára szűkül: újrahasznosított szál, alacsonyabb vízhasználat, más csomagolás. Ezek fontos adatok, de önmagukban nem mondják meg, hogyan választ egy vállalat beszállítót, miként osztja el a fejlesztési pénzt, vagy milyen gyors megtérülést vár el egy kollekciótól.
Az irányítás kérdése ezért kevésbé látványos, mégis nagyobb hatású lehet. Ha egy igazgatóság csak rövid távú pénzügyi mutatókat lát, akkor a hosszabb megtérülésű javíthatóság, képzés vagy anyagkutatás könnyen háttérbe szorul. Ha több szakmai és társadalmi nézőpont kap helyet, más kérdések kerülhetnek a döntés elejére.
A kezdeményezés egyelőre kutatási program, nem bizonyíték arra, hogy a Kering házainál minden döntés megváltozott. A vállalati közleményt ezért ígéretként és módszertani kísérletként kell olvasni. A program értékét majd a nyilvános esettanulmányok, az oktatási anyagok és a konkrét döntési változások mutatják meg.
Magyar méretben is fontos
Egy magyar divatmárkánál nincs feltétlenül igazgatóság vagy külön fenntarthatósági osztály. A kérdés mégis ugyanaz: ki szólhat bele a kollekció ritmusába, a minimum rendelési mennyiségbe, a javíthatóságba vagy a dolgozói időbe. A tervező, a szabász, a gyártó és a kereskedő más kockázatot lát.
A hazai vállalkozásoknak a kutatás gyakorlati tanulsága az lehet, hogy a döntést dokumentálni kell. Nem elég egy értéket megnevezni. Érdemes leírni, melyik választás kinek előnyös, milyen költséget tol későbbre, és mit lehet mérni fél év múlva. Ez segít különválasztani a jó szándékot a működő rendszertől.
A fenntarthatóság akkor válik üzleti gyakorlattá, amikor nemcsak a termékről, hanem a döntés szabályairól is beszélünk.
A Governance for Tomorrow következő fontos pillanata nem egy újabb szlogen lesz, hanem az a pont, amikor összehasonlítható eseteket és használható módszereket tesz közzé. Addig a program a luxusipar egyik legkevésbé fotogén, de talán legfontosabb területére irányítja a figyelmet.
A módszer a beszállítói kapcsolatnál is próbára tehető. Egy márka előre rögzítheti, melyik döntéshez kér adatot az anyag eredetéről, a gyártási időről és a javítás lehetőségéről. Ettől a termék még nem lesz automatikusan fenntartható, de láthatóvá válik, hol hiányzik bizonyíték, és ki felel a következő lépésért.
