A textil kilép a fal síkjából
Hegedűs Andrea Térhatások című önálló kiállítása október 29-ig látható az óbudai Goldberger Textilipari Gyűjteményben. A tárlathoz új, kifejezetten a múzeum tereire tervezett installációk készültek. A textil, a laminált üveg, a vetített fény és Őri Kiss Botond zenéje nem külön illusztrációként jelenik meg, hanem közös térélményt épít.
A Goldberger Múzeum leírása szerint a látogató a merev és a lágy, az átlátszó és az átlátszatlan anyagok határát figyelheti. A Budapesti Metropolitan Egyetem, ahol Hegedűs docensként tanít, ugyanezt az érzéki réteget emeli ki: az üvegtextil a fény változásával folyamatosan más képet mutat, a hang pedig időt ad a nézésnek.
Mitől üvegtextil az üvegtextil
Az elnevezés nem egyszerű metafora. Hegedűs saját fejlesztésű eljárásában finom textil kerül laminált üvegrétegek közé. Az üveg szerkezeti tartást és fényvisszaverő felületet ad, a szövet pedig rajzolatot, ritmust és anyagemlékezetet visz a tárgyba. A két anyag tulajdonsága nem olvad össze teljesen, éppen a feszültségük válik láthatóvá.
A művész korábbi munkái budapesti köztereken, köztük a négyes metró állomásain is megjelentek. A GLAMOUR júniusi portréja szerint az üvegtextil kísérletezésből és ipari együttműködésből nőtt önálló alkotói módszerré. Ez fontos különbség: a Térhatások nem egy egyszeri látványeffektből indul, hanem hosszú anyagkutatás következő fejezete.
A kiállításhoz komponált hang szintén nem háttérzene. Ha a fény másodpercről másodpercre változtatja az üveg és a textil viszonyát, a zenei réteg segít érzékelni az időt. Így a mű nem csak képként, hanem folyamatként működik.
Hogyan érdemes nézni
Belépéskor ne azonnal a teljes teremről készült fotóval kezdjünk. Érdemes előbb egyetlen felület előtt megállni, oldalról és szemből is megnézni, majd figyelni, hogyan változik a textil rajzolata a fényben. Az üveg tükröződése a nézőt és a múzeum architektúráját is bevonhatja a képbe.
A ruhatervezés felől érkező látogatónak különösen tanulságos lehet a tartás és az esés ellentéte. Amit egy puha szövet a testen mozgással ér el, azt a laminált felület fénnyel és nézőponttal fordítja át. Ez nem hordható divat, de ugyanazokat az alapfogalmakat teszi próbára.
Az anyag nem akkor válik kortárssá, amikor újnak látszik, hanem amikor új viszonyt teremt tér, test és fény között.
A Térhatások azért fontos budapesti kiállítás, mert az iparművészetet nem díszítő mellékszerepben mutatja. A látogató annak lehet tanúja, hogyan lesz a textilből építészeti felület, a fényből mozgó rajz, a múzeumi időből pedig személyes érzékelési kísérlet.
A helyszínválasztás történeti kapcsolatot is teremt. A Goldberger gyár örökségét őrző múzeumban a textil nem ipari múltként marad vitrinben, hanem új technológiával tér vissza. A laminálás ipari pontossága és a kézzel érzékelhető szövetszerkezet így nem ellentét, hanem ugyanannak az alkotói kérdésnek két oldala. Ettől lesz a kiállítás több egy látványos installációnál.
