A Madison Square Garden október 21-i estéjén Harry Styles nem egyszerűen új ruhában lépett színpadra. A Vanity Fair beszámolója szerint a turné vizuális világához Conner Ives készített terveket, amelyekben a kézműves felület és a stadionlépték találkozik. A történet jelentőségét nem egyetlen hírességöltözék adja, hanem az, hogy egy fiatal, londoni bázisú tervező munkája harminc New York-i koncerten válik mozgó divatbemutatóvá.
A szabásnak túl kell élnie a koreográfiát
Koncertjelmeznél a látvány csak az egyik feladat. A ruhának ismételt mozgást, gyors átöltözést, erős fényt és több órás terhelést kell elviselnie. Ives eszköztárában ezért különösen érdekes a testhez közel maradó felső, a könnyen rétegezhető ing és a mozgásban megnyíló selyem. A Vanity Fair olyan tervekről ír, amelyekhez több ezer Swarovski-kristály és vintage selyem is társulhat. Ezt érdemes tervként, nem minden estén azonos kész ruhaként olvasni.
A tervező saját weboldalán a rekonstruált daraboknál világosan látszik a módszer: meglévő pólókat bontanak szét, szabnak újra, majd háromszög alakú betétekkel és fodrokkal változtatják meg az esést. Ez a technika a színpadon azért működhet jól, mert a ruhát nem pusztán díszíti, hanem ritmust ad a mozgásnak. A kristály pedig csak akkor több csillogó felületnél, ha a fényt a szabás vonalaihoz igazítja.
A jó koncertöltözék nem jelmeznek álcázott díszlet, hanem a mozdulatot pontosan követő szerkezet.
Harminc este mint tervezői labor
A Madison Square Garden hivatalos közlése szerint a Together, Together sorozat augusztus 26. és október 31. között harminc New York-i estét foglal magába. Ilyen hosszú rezidencián minden anyagválasztás vizsgázik. A selyem fényérzékenysége, a kristályozott felület súlya, a varrások terhelése és a sziluett olvashatósága távolról is mérhetővé válik. Egy ruha közelről lehet finom, de az aréna hátsó soraiból csak a tiszta vállvonal, a kontrasztos szín és a mozgásra reagáló részlet marad látható.
Ives pályáján ez logikus folytatás. A márka régóta dolgozik újrahasznált és deadstock alapanyagokkal, miközben az amerikai popkultúra archetípusait londoni szabászati fegyelemmel értelmezi. Styles esetében a kapcsolat különösen természetes, mert az előadó öltözékei korábban is a nemi kódok játékos kezeléséről, a magas derekú nadrágokról, a blúzszerű felsőkről és az erős színekről szóltak.
Mit tanulhat ebből egy magyar tervező
Budapestről nézve a legfontosabb tanulság a léptékváltás. Nem kell stadionturné ahhoz, hogy a ruha mozgáspróbát, fénypróbát és gyorsöltözési tesztet kapjon. Egy klubkoncert, színházi premier vagy divatfilm ugyanúgy megköveteli, hogy a szabás ne csak álló modellen működjön. A látványos felület mögött dokumentált technológia, cserélhető alkatrész és javítható konstrukció kell.
Styles következő New York-i estjein az lesz igazán érdekes, mely részletek maradnak állandók és melyek változnak. Ha a közönség nemcsak a kristályt, hanem a ruha mozgását is felismeri, Ives elérte a nehezebb célt: saját kézjegyét úgy tette arénaméretűvé, hogy közben nem veszítette el az anyag közelségét.
