A ruháról egyszerre lehet műtárgyként, használati tárgyként és személyes jelzésként gondolkodni. Ezt a három nézőpontot kapcsolja össze az ELTE Öltések közt a jövő című, második öko-kulturális programsorozata, amely október 6-án indul, és október 30-ig tart. Az egyetem szeptember 11-én közölt előzetese kiállítást, kerekasztalokat, műhelyfoglalkozásokat és részvételi előadásokat ígér.
Az október 6-i nyitó kiállítás három, rezidenciaprogramban részt vevő alkotó munkáit mutatja be. A kezdeményezés a német DBU támogatásával valósul meg. A nyitó eseményhez a Willany Leó improvizációja kapcsolódik, a záráskor, október 30-án pedig Tózsa Mikolt performansza szerepel a programban. Ezek a meghirdetett események; a sorozat még előttünk áll.
A beszélgetések a fogyasztás pszichológiáját, a hulladék megelőzését és az öltözködés önazonossággal való kapcsolatát járják körül. A program nemcsak a kész ruhát tekinti tárgynak, hanem a hozzá vezető döntéseket is. Miért lesz egy darab kedvenc, miért veszít a vonzerejéből, és milyen szerepe van a környezetünknek abban, hogy mit veszünk fel? A konkrét válaszok az eseményeken születhetnek meg, de a témaválasztás már most túlmutat a szezonális trendek felsorolásán.
A MedenceBag részvételével meghirdetett újrahasznosító műhely, a közös divatperformansz és a varróműhely gyakorlati oldalról közelít a tárgyakhoz. Dúll Andrea tárlatvezetése pedig további értelmezési keretet adhat a kiállításhoz. Az ELTE PPK Kazinczy utcai helyszíne is szerepel az egyetemi tájékoztatásban. Az egyes foglalkozások pontos időpontját és részvételi feltételeit a szervező aktuális programján érdemes ellenőrizni; az összes eseményt nem lehet automatikusan a nyitónaphoz rendelni.
A tágabb szakmai háttérhez az Európai Bizottság 2022. március 30-án bemutatott textilstratégiája ad független intézményi támpontot. A dokumentum a tartósságot, a javíthatóságot és a körforgásos használatot emeli ki, 2030-as jövőképpel. Ez célrendszer, nem annak igazolása, hogy egy kiállított vagy átalakított tárgy eleve környezetkímélő lenne. A ruhák tényleges anyaga, használata és élettartama továbbra is konkrét kérdés.
Szerkesztőségi nézőpontunkból a sorozat ereje a beszélgetés és a kézzel végzett munka összekapcsolásában lehet. Másképp tekintünk egy varrásra, ha már próbáltunk megjavítani egy szegélyt; másképp dönthetünk egy vásárlásról, ha végiggondoltuk, milyen gyakran viselnénk a darabot. Ezek a tevékenységek alkalmat adhatnak a fogyasztói rutin felülvizsgálatára, de eredményt az esemény előtt nem lehet ígérni.
Budapesti olvasóknak a program azért érdekes, mert az öltözködést helyben, kulturális közegben teszi vizsgálhatóvá. A ruhatárhoz kapcsolódó kérdések nem maradnak távoli iparági fogalmak: egy elhasználódott táska, egy félretett ing vagy egy alakításra váró nadrág ugyanabba a gondolatmenetbe kerülhet, mint a divat önkifejező szerepe.
A textilkészítés örökségi oldalához a kékfestés történetét bemutató háttéranyagunk ad további támpontot.
A közelgő hetekben érdemes a hivatalos egyetemi programoldalt figyelni a részletekért. Az október 6-i kezdet jó alkalom arra, hogy ne pusztán új ruhák felől közelítsünk a divathoz, hanem azt is megkérdezzük: mihez tudunk új viszonyt kialakítani abból, ami már a szekrényünkben van?
